|
'A Conan Exiles világa ezúttal már a játék első perceiben pofán vágja a gyanútlan játékost, aki a meglepően részletes karaktergenerálás után száműzöttként ébred egy keresztre feszítve a sivatag közepén, miközben egy óriási homokvihar készül épp bekebelezni minden útjába kerülő eleven és nem élő dolgot egyaránt. Hatalmas szerencsénkre a címszereplő barbár épp erre kóborolva ellátja deus ex machina szerepét, és eloldozza kötelékeinket, hogy a halál ne a játék első pillanataiban, hanem megközelítőleg öt perccel később csípjen nyakon minket. Szabadok lettünk egy kitaszítottak által benépesített világban, ahol a nyers erő, és a természet az úr. Nem biztos, hogy ez annyira kedves tett volt a kimmériai barbártól.
Miután a vihar elvonul, mi egy szál ágyékkötőben (nyersebb szerverbeállításokon még abban sem) maradunk a sivatag közepén, ahol kezdetét veszi a túlélésünkért vívott küzdelem, ami most jelen esetben még kimerül annyiban, hogy lehetőség szerint ne haljunk éhen és szomjan, na meg hogy lehetőleg ne süljünk ropogósra a tűző napon. Mivel narratív történet nincs, így teljes mértékben ránk van bízva, hogy mihez kezdjünk. Persze vannak támpontjaink, mivel a program mindig kijelez három aktuális „mérföldkövet”, ami azért jó, mert így legalább elég jól végigvezeti a játékost azokon a pontokon, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy ne harapjon fűbe az „éppen csak frusztrálónál” számosabb alkalommal. Figyelni kell karakterünk éhség illetve szomjúság érzetére, valamint teherbírására és pillanatnyi állóképességére, majd ezek elsajátítása után jöhet a bonyolultabb játékmechanikák használatának elsajátítása.'
|
