Meglepő módón ezzel azóta sem nagyon próbálkozott senki, pedig nagyon nagy móka. A harmadik rész egy kicsit szakit a hagyományokkal, és nem egy lineáris saját szemszögű lövöldét, hanem egy nyitott világos (mármint nem a sötét ellentéte), külső nézetű akciójátékot kapunk. Természetesen a közös pont ismételten a teljes pusztíthatóság, ami sosem volt még ennyire jó, mint most 2009-ben.
A szabadság az egyik legfontosabb érték egy ember életében, ezt a történelem már számtalanszor bebizonyította, hiszen tagja annak az illusztris triónak (pénz, hatalom, szabadság), amiért az ember bármire, de tényleg bármire képes. Főhősünk, Alex Mason a játék elején még szabad emberként, a testvére unszolására és pénz keresésének céljából landol a vörös bolygón, mint egy egyszerű bányász/technikus. Természetesen a klisévonat hamar beindul (vagy az a hype vonat volt?), és miután a csúnya gonosz atom-mega-multi-brutál vállalat, az EDF (Earth Defense Force - Földi Védelmi Erő) megöli a testvérét, akit (mondjuk jogosan) terroristaként tartanak számon, Alex megragadja az ikonikus kalapácsot, hogy egyszer és mindenkorra rendet tegyen a Marson, és ezzel elnyerje a végső díjat, saját és barátai szabadságát.
|